Minden országnak, minden városnak megvan a maga története, amely hosszú időkre nyúlik vissza. Minden helynek túl kellett élnie, harcolnia, és újjászületnie ahhoz, hogy azt a formát öntse, amit napjainkban láthatunk. Budapesttel sem volt ez másképp, főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Magyarország fővárosa egykor különálló városrészek voltak. Pest, Buda és Óbuda is külön helynek számított, melyek csupán a 19. században egyesültek.
Mai értelemben Budának számít Budapest azon része, amely a Duna nyugati oldalán fekszik. Régebben azonban csupán néhány kerület, vagy kerületrész képezte Buda részét, ebbe tartozott a mai I. kerület, a II. kerület egy része, a III. kerületből csupán Mátyáshegy és Újlak, a XI. kerület nagyrésze, valamint a XII. kerület, kivéve Budakeszierdőt.
Budát, mint várost, IV. Béla király alapította 1241-ben a mongol támadások után, azonban a területen már az őskorban is letelepedtek. Az első nyomok, melyek erődített falura utalnak, jóval időszámításunk előttről származnak, helyileg pedig a Várhegy tetejéről. A későbbiekben kelta népek lakták a térséget, nyomukat a Gellérthegyen és a Várhegy keleti részén is megtalálták. Időszámításunk után is számos nép vándorolt be a mai Buda területére. Az első századokban katonai táborok, majd kőépületekből álló települések épültek, köztük Aquincum is. A 4. században azonban számos támadás érte a környéket, így Aquincum hamar kiürült, a helyét pedig más népek foglalták el. Az akkori Buda területe ezek után nem is igazán fejlődött, a városok és királyi központok az akkori Pesten és Óbudán kezdtek kialakulni. A változást az 1241-es tatárjárás hozta meg.
Amikor a mongol sereg bevonult a 13. században, sikeres pusztításokat végeztek Pest városában, valamint Óbudán is. IV. Béla király azonban felismerte Buda lehetőségeit, és a Várhegyen kezdte meg vára építését, valamint ideköltöztette Pest városának tehetősebb lakosait is. Ennek köszönhetően Buda hamar kifejlődött, királyi város, gazdasági központ és állandó királyi székhely lett. A Várhegy körül városfal épült a mongolok visszatérése miatti félelem okán, ezek után pedig utcákat jelöltek ki, felépítették a Nagyboldogasszony-templomot, a Mária Magdolna-templomot és több kolostort. Buda hamar népszerűvé vált, a királyi család otthonát jelentette és számos fontos gyűlésnek adott helyet. Miután IV. Béla végleg áthelyezte székhelyét, szabad királyi város lett, és fővárosnak nyilvánították. Ez azonban okozott némi bonyodalmat, tekintve, hogy az adó ezentúl a királyt illette, amit az érsekek nem néztek jó szemmel, ezért az egyház szervezetei mind összefogtak a város ellen, és több átokkal sújtották a lakosságot. Ezek után az Árpád-ház kihalását követően az új cseh uralkodó sem nyerte el a Budán kívüliek tetszését, így újabb egyházi átkokkal kellett szembenézniük.
Károly Róbert sem hagyta annyiban az esetet, 1307-ben pedig elfoglalta a várost. Buda folyamatosan fejlődött, bár a királyi család csak rövid ideig tartózkodott itt, azonban a lehetőségek mégis odavonzották akkor már I. Lajos királyt, akit I. Zsigmond követett a trónon. A város soha nem látott fénykorát élte, egészen 1541-ig.
A 16. században I. Szulejmán többször is bevonult Buda területére, azonban csupán 1541-ben kezdte meghódítani a várost, vele együtt pedig Pestet is uralma alá vonta. Magyarország területén vilajetet hozott létre, melynek központjául Budát választotta. A török hatalom 145 évig tartott, azonban 1686-ban a magyarok ismét fellélegezhettek, amikor is Habsburg vezetéssel Budát sikeresen visszafoglalták. A törökök azonban kihasználták IV. Béla által épített várat, és erős védelemmel ruházták fel az évek alatt, így a harc nem volt egyszerű.
Buda történetének következő fordulópontja az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc volt, ahol Buda várának ostroma kezdődött meg 1849. május 4-én, és a magyarok dicsőséges győzelmével zárult. Noha rengeteg áldozattal energiával és felszereléssel járt, hatalmas fordulópontot jelentett a város történelmében.
Ezek után már csak a városrészek egyesítése maradt hátra, amihez egészen 1873-ig kellett várni, amikor is Pestet, Budát, a Margitszigetet és Óbudát egységesítették. A név választása sokakat elgondolkodtatott, Széchenyi számos javaslattal élt, azonban a végső döntés a Pest-Budára esett. Mai napig megtalálhatjuk ezt az elnevezést, bár a későbbiekben a Budapest vált használatossá, és használjuk mind a mai napig.