1982. október 21-én, két alkalmazottal nyitott meg a Pierrot egy – mostani szemmel nézve - rendkívül limitált étlappal, melynek oka az épület adottsága volt. Pici volt a hely, és akkor még a pince sem tartozott a kávéházhoz, így tároló kapacitás sem volt. Ahhoz kellett igazítani a választékot, amit abból a kicsi helyből saját maguk elő tudtak állítani.
Rákkoktélt készítettek nagy kehelyben, a parfékat is saját maguk csinálták, illetve azzal töltötték a crêpe-eket, melyeket gyönyörű szószokkal, tejszínhabbal díszítettek. A „Crêpierrot”-t például friss gyümölcssalátával töltötték meg, melyre kis napernyőt tűztek.
Mindent nagyon összeraktak Ilonáék, mindennek egyéni stílusa volt.
Nagy kedvencünk az étlapon az import sör – mindig az volt, amit sikerült beszerezni. Ilona sokat emlegette a titkos Campari beszerzéseket is: ha éppen megtudta, hogy érkezett az országba pár üveggel, már ült is az autóba és rohant az üzletbe értük.
Ilona mindig szem előtt tartotta a minőséget, mai napig vallja, hogy a minőséget meg kell fizetni. Már az induláshoz is külföldi gépeket vásároltak – a kávéfőzőt is, a mosogatógépet is.
A „hatalom” sem maradt rest, már 1983-ban a Pierrot-ba hozták a külföldi delegációkat nagy fekete Mercedes-szel, hogy eldicsekedjenek: Magyarországon így valósul meg a privát iniciatíva.
