2003. márciusában kezdtem el dolgozni a Boston Consulting Groupnál (BCG), a világ három nagy tanácsadócégének egyikénél.
Nem hiszek a szerencsében, mert szerintem minden siker mögött sok munka, lemondás, rengeteg szorgalom és kitartás van, de ott igazán szerencsésnek éreztem magam.
Utaztam, nagyszerű kollégákkal és ügyfelekkel dolgoztam nagy nemzetközi projekteken.
Nagyon sokat dolgoztam, mégis élveztem, elvégre a húszas éveiben mi mást is csinálhat egy fiatal lelkes közgazdász.
Álomkarrierem volt, mégis egyfolytában saját start-up indításán törtem a fejem, saját céget szerettem volna csinálni.
Fejben már vagy 20 IT start-upot kidolgoztam, amikor a BCG-s kollégák egyik este egészen konkrétan levezették nekem, hogy ahelyett, hogy nulláról húznék fel egy céget egy számomra ismeretlen iparágban, nekem tulajdonképpen a családi vállalkozáshoz kellene csatlakoznom, hiszen a turizmus és a gasztronómia pont az a szektor, mely a 2000-es években robbanásszerűen fejlődni fog itthon és rengeteg potenciál van benne.
Ráadásul a szüleim akkor már 20 éve nagyon sikeres éttermet vezettek, ismerik a szektort, én pedig a stratégiai gondolkozással és tudással, közgazdasági háttérrel fejleszteni tudnám.
Egyszóval azt tanácsolták, hogy nézzek a családi vállalkozásra úgy, mintha egy start-up lenne.
A konkrét pillanatra nem emlékszem, amikor a döntést meghoztam, de szüleim nagyon megdöbbentek.
Édesanyám egyáltalán nem támogatta, hogy a vendéglátásban dolgozzam, hiszen – ahogy ő mindig mondta, miért dolgoznék annyit, amennyit ők, nem ezért taníttattak amerikai egyetemeken és különben is, nekem nagyon erős corporate tapasztalatom van már, ezen a vonalon kellene maradnom.
Persze ha belegondolunk, a BCG-nél is letoltam a napi 16 órát...
Átgondoltam a barátok levezetését és teljesen logikus lépésnek éreztem.
2006-ban kivettem egy év tanulmányi szabadságot, hogy az USA-ban a Cornell Egyetemen elvégezzek egy hotel menedzsment MBA-t. Szüleim barátja, Kiss János, akit mentoromnak tekintek, segített abban, hogy Miamiban kapjak gyakorlati munkát a Hyatt akkor nyitó boutique szállodájában – így vettem ott részt egy nagyon komoly menedzsment training programban.
Az egy éves amerikai tanulmányokból hazatérve hagytam ott a BCG-t és csatlakoztam a családi céghez tizenhat évvel ezelőtt, 2006. őszén...
A héten az egyik „40 év, 40 történet” posztom alá egy volt BCG-s kollégám bekommentálta, hogy ő már akkor megmondta, hogy nem fogok visszatérni a BCG-hez, amikor kiementem Amerikába és milyen jól is tettem.
És milyen igaza van
Barátsággal,
Roy