Zsidai Ilona 1973-ban az InterContinentalban ismerkedett meg Roy Watsonnal, aki az Amerikai Szállodaszövetség elnökhelyettese, valamint nem utolsósorban a Kahler Hotel szállodalánc elnök-vezérigazgatója volt, aki akkor Belgrádba tartott egy nemzetközi konferenciára.
Mr. Watson nyitott, utazni szerető ember volt. Az amerikai cége hotelmenedzsmenttréning-programot szervezett, elmondta, hány diák vesz részt benne mely országokból, és Ilonát is meghívta Amerikába.
Ahogy hazaért, el is küldte a hivatalos meghívólevelet.
Abban az időben erre minisztériumi engedélyt kellett kérni, melyet – bár az Intercontinentalban Ilona főnöke támogatta a programban való részvételt, a minisztréium elutasított.
1974 második felében Budapesten rendezték meg a nemzetközi szállodaszövetségi ülést, és Mr. Watson újra eljött. Akkor már hivatalból is személyesen találkozott a hotel vezérigazgatójával, Rózsa Miklóssal, aki a konferencia után azt mondta Ilonának, „ha Watson Úr úgy gondolja, hogy még mindig meg akarja hívni magukat, akkor hívja meg újra.”
Ilona így emlékezett erre vissza: “Watson úr megint elküldte a meghívóinkat, majd közel másfél évbe telt, amíg megadták nekünk az ilyen-olyan minisztériumi engedélyeket. Oda-vissza tologatták a papírokat, már régen feladtuk az egészet, de egyszer csak valami csoda történt, és megjött az engedély. Így kerültünk be a programba és így jutottunk ki Amerikába 1975-ben.”
A Roy Watson iránt érzett tiszteletből és szeretetből döntött úgy Ilona és Péter, hogy fiuk a Zoltán keresztnév mellett a Roy nevet is megkapja.
Roy már Amerikában született, Rochesterben.
