„Én a hatvanas években ismerkedtem a Pest–Budával. Jófajta, amolyan elegántos étteremnek tartották, fehér abroszos, hangulatvilágításos, talán még apró ernyős lámpák is voltak az asztalokon. Mindenesetre megsárgult pergamenen átszűrődő fényekre emlékszem, meg a 48-as szabadságharc relikviáira. Azokból szép számmal akadt itt: kokárdával díszített kardok keresztben a falon csillantak és mindenütt a forradalom ismert hőseinek arcmásai néztek le a falakról. Ünnepélyes, de nem feszengő, hanem inkább felemelő érzés kerített a hatalmába, ha néha vettem a bátorságot és beültem.
Hát ezért dobogtatta meg a szívem a hír, hogy újraélesztik a Pest–Budát. Szabadságharcunk relikviái nélkül, de mégis csalogató stílusban, kockás abroszos, amolyan családi vendéglőként kelt életre.” – írta Vajda Pierre 2011-ben a Pest-Buda Vendéglő újranyitásáról.
A Pest-Buda Vendéglőt 2010-ben vette át a Zsidai Csoport, amikor a korábbi bérlő visszamondta a bérleti jogot a méltatlanul lepusztított étteremben.
A felújítás a műemlék jelleg miatt nem volt egyszerű.
A konyhát a pincében, a 17.században épített falak között hoztuk létre, modern konyhatechnológiával, a vendégtér pedig Somlai Tibor belsőépítész kreativitását dicséri.
Külön érdekesség a tapéta. Erről is van történetünk.
P. Szabó Éva textilművész az 1940-es években tervezte meg az ún. Pest-Buda textilt, melynek szitái Somlai Tiborhoz kerültek, aki az 1996-os -végül meg nem valósult- budapesti világkiállításra szeretett volna ebből dekorációt készíteni.
Az Expo elmaradt, de jött a Pest-Buda Vendéglő felújítása, így valósult meg Tibor álma: a textilt, melyen 19.századi pest-budai metszetek vannak, lefotózták és tapétát nyomtattak belőle a Pest-Buda falára.
Hát így nyitott újra frissen, nagymama konyhájával a piros kockás terítős Pest-Buda 2011. május 18-án a Fortuna utca 3-ban…
