Heisi bácsi tanácsát megfogadva, 1982 tavaszán Ilona, Péter és az akkor pár éves Roy minden hétvégén a várat járta és a megfelelő helyet kutatta. A Fortuna utca 14-ben találtak egy zöldségest, amely borzalmas állapotban volt. Az épületben két kemence is volt, amely arra enged következtetni, hogy eredetileg pékségnek épült.
Ideálisnak éppen nem tűnt a kialakítás, de Ilonáék meglátták a fantáziát az épületben és a lokációban.
El is indították az engedélyezési eljárást, Ilona visszaemlékezése szerint saját maga járt mindennek utána és saját maga vitt be személyesen minden iratot a hivatalba.
Az eljárás mindennek, csak egyszerűnek nem volt nevezhető, egy teljesen ismeretlen terepen próbált lavírozni a hivatal és az igénylő is. Végül hosszas ügyintézés után megkapták az engedélyeket, elbontották a falat, a már rég nem működő kemencét és egybe nyitották a két helységet.
Rengeteget dolgoztak a felújítás alatt, hiszen 1982 őszére tervezték a nyitást. Olyannyira sokat dolgoztak, hogy – bár Ilona erre nem büszke, de Roy mindig sztorizva meséli, hogy egy szeptemberi napon ottfelejtették Roy-t az óvodában és riadtan rohantak érte.
A Pierrot név kiválasztásának is érdekes a története. Ilona ugyan még a HungarHotelsnél dolgozott, de néhányan már tudták, hogy a kávéház nyitásán dolgozik. Egy turisztikai kiállításon ismerte meg a japán festő, Fujita Pierrot plakátját, amely egyből megtetszett neki. Mivel akkor még nem találtak nevet a kávéháznak, Ilona pár embert megkérdezett erről.
Payer Bea, Ilona későbbi utódja rukkolt elő azzal, hogy legyen a név Café Pierrot, mert szerinte pont ezt a francia kávéházi bár hangulatot szeretnék Ilonáék megvalósítani a Budai Várban.
És milyen igaza lett.
Hát így lett a név Café Pierrot.
