Az akkor megszokott designhoz és image-hez képest nagyon különlegesen nézett ki a Pierrot.
Vastag, hajlított bambuszból készültek a térelválasztó elemek, a márványlapos asztalokat is bambuszszékek vették körbe. Az első terembe egy zongora is helyet kapott, terítővel borítva. Eleve a koncepció része volt az élő zongorazene. A bárpult elé egy két- vagy háromszemélyes kanapét és egy asztalt raktak Ilonáék négy székkel.
Október 23-ra esett abban az évben a szombat, de ugye ez nem volt egy szerencsés dátum akkoriban, ezért a nyitást csütörtökre, október 21-re tették át.
Anélkül nyitott meg a Pierrot, hogy Ilona és Péter barátain kívül bárkinek szóltak volna. Csendes nyitást terveztek, hogy meglássák, hogyan működik.
Amikor kitalálták, hogy milyen legyen a Pierrot, egy olyan helyet szerettek volna, amelyről beszélnek, és ahol találkozni akarnak az emberek, amiért megéri feljönni délutánonként munka után a belvárosból a Budai Várba.
Ez olyannyira bejött, hogy a Pierrot hamar a művészvilág, a politikai élet és a bankárok találkozóhelye lett és számos nagy hollywoodi sztár és menő nemzetközi zenekar budapesti törzshelye…
